Beindult. Gőzerővel. Most épp a laminált padlót ütlegeli a kedvenc masszírozócsillaggal. Húzza magával a kicsibabát is, megszakért mindent, ami az útjába kerül, néha megpihen, kezére hajtja buksiját, és kopog a lába a padlón. Nem értem miért, de imádja a sarkát, lábát hozzáverni a padlóhoz. Nekem már fájna, vagy akár csontrepedésem is lenne...

Tegnap véginéztem, ahogy rácsodálkozott a távlatra, ami alőtte nyílt a szobában. Mintha azt gondolta volna: Jé, ezekre a messzi helyekre eljuthatok! Akkor másszunk!